Hogyan készülsz arra, hogy zsűritag legyél?
Tudatosan sehogy, esetleg annyiban, hogy megnézem a The Voice angol és amerikai változatát. Megfigyelem az ottani mestereket, hogyan teszik a dolgukat. Hagyom magamat sodródni az élményekkel, mert azt remélem, rengeteg pozitív élmény ér majd. Remélem sokan elvarázsolnak, hiszen amikor zenét hallgatok nem különbözök mástól, én is csak egy vagyok a közönségből. Ugyanúgy a jó szórakozást vagy a mélyebb érzések kiváltását várom el. Arra számítok, hogy a műsor során sok mindent érzek majd.
Milyen hangot keresel?
Egyszerűen megmondva, egy nagyon jó hangot keresek. Olyant, amilyent eddig még nem hallottam. Azt se mondanám, hogy keresem, szerintem az a bizonyos hang talál majd rám vagy ránk. A hangon túl fontos a személyiség is. Itt most persze nem a külsőségekre gondolok, hanem a belső kisugárzásra. Számomra nagyon fontos egy előadóban a történetmesélés, hogy amikor hallgatom, magával ragadjon, és a saját kis világába bevonzzon. Egy nagyon jó hangot, és a mögötte levő tartalmas személyiséget keresem tehát, de nálam a hang kilencven százalékban döntő.
Előnynek számít-e, hogy a zsűri nem láthatja az előadókat?
Valakik számára előny, másoknak pedig nem. Szerintem ez pozitív kitétel, mert ha megnézzük a világhírű előadókat, azt látjuk, hogy a külsőségekkel szembeni elvárás rányomta a bélyegét a szórakoztatóipar minden részére. A tehetség már nem is annyira fontos. A reklámokban is csak a külsőségekkel kapcsolatos elvárásokat zúdítják ránk. A döntésemben – hogy elvállaljam a The Voice - ban a zsűritag szerepét – épp ez a mozzanat volt fontos, hogy nem láthatom az énekeseket. Számomra a zene nem vizuális műfaj, hanem olyasmi amit hallani kell, és ugyebár nem a szememmel hallok. Ez az egész kicsit olyan mint a könyv-film dilemmája. A filmben minden adott, de ha elolvasok egy könyvet, akkor a képeket magamban képzelem el, mert a könyv a fantáziára hagyatkozik. Ugyanígy, ha valakinek csak a hangját hallom, használnom kell a képzelőerőmet is, elképzelni az illető kinézetét. A csavar az egészben, hogy biztosan nem úgy néz ki, ahogyan én gondolom. Ez egy érdekes ötlet, és szerintem sok izgalmat hoz majd.
A tehetségkutatókban azt is látjuk, hogy a stylistok, illetve stílustanácsadók olykor erősen befolyásolják az előadók kinézetét. Te ezt mennyire engeded meg?
Egy előadó körül általában egy jó csapat serénykedik, köztük egy nagyon jó stylisttal. Ő segít a felszínre hozni azokat dolgokat, amelyeket addig az előadó sem tudott magáról. Valamikor pedig a haj, a smink és a ruházat által üzenetet formálnak meg. Szerintem ez jó. Az előadótól függ, hogy mennyire áll készen a változtatásokra. Az viszont nagyon ellenszenves, ha egy előadó hagyja magát teljesen kifordítani önmagából, mert azt jelenti, hogy nincs készen, és nagyon befolyásolható. A The Voice -ben inkább úgymond kész előadókat várok, de nyilván mindenkinek lehet jó tanácsokat adni, akár az öltözködés területén is. Lehet, hogy rám is férne egy jó kis stylingolás, sőt...
Tudnivaló, hogy számodra fontos a zene szeretete. Milyen zenét szeretsz hallgatni?
Gyorsan változik ez nálam. Mostanában másmilyent, mint például két évvel ezelőtt. Sok klasszikus zenét hallgatok, de emellett persze hiphopot, r'n'b-t, soult, popot és musicalt is. Nincs olyan zeneműfaj, amely egymagában körülvenne. Megpróbálom mindenhonnan összeszedni azokat az ingereket, amelyek érintenek engem, és ezeket úgymond elraktározni magamban. Nagyjából mindenféle zenét hallgatok.
Hogyan kezeled a rajongók mérhetetlenül nagy szeretetét?
Megpróbálok a földön maradni, mert még mindig hihetetlen számomra, hogy egyáltalán rajongóim vannak. Egyszer volt egy hadvezér, aki nagy hódításokat vitt véghez. Egy segédje is volt, akinek kizárólag az lett a dolga, hogy a fülébe mondogassa: „tecsakegyembervagy”, mivel a hadvezér nem merte elbízni magát a kudarctól való félelem miatt. Azt hiszem az én vállamon is csücsül egy lény, aki hasonlókat mondogat a fülembe. A sikert is tudni kell kezelni, én megpróbálom nem elhinni ezt a nagy szintű rajongást. A sztár szót egyáltalán nem szeretem, inkább használom az ismertséget, és ebben is inkább a felelősséget érzem. A rám eső rész, hogy felmenjek a színpadra, és a tőlem telhető legjobb módon átadjam azt, amit a zenémmel üzenek. Ugyanakkor így harmincon túl gondolnom kell a példamutatásra is, hogy pozitív üzeneteket továbbítsak, például felhívjam a figyelmet az oktatás fontosságára.
Mit üzensz azoknak a női rajongóknak, akiket férfiként is érdekelsz?
Nem vagyok csajozós alkat. A rajongó az tabu nálam, ilyen szinten esélytelen bárki a kegyeimre. Annak viszont örülök, ha meghallgatják és szeretik a dalaimat, meg persze ha eljönnek a koncertjeimre.
Milyen mostanában a magánéleted?
Próbálok ezen a téren is a legjobb megoldásra törekedni. Ember vagyok, ugyanúgy zajlik a magánéletem, mint bárki másnak. Csalódok, és vannak jobb napjaim. Szakításaim és boldog hónapjaim. Érző lény vagyok, aki körül zajlik az élet, pont úgy, mint más embernél.
A bulvár a Hiennel történt szakításodon csámcsog...
Nem beszélek a magánéletemről, ha valami van, ti úgyis előbb megtudjátok.
Térjünk vissza a külsőségek témájához, sokan észrevették, hogy milyen jól nézel ki mostanában...
Márpedig most nem is vagyok túl jó formában. Az utóbbi időben csak három napot töltöttem edzéssel. Egy személyi edzőm van ugyanis, akivel küzdősportokat gyakorlunk. Ezáltal jól karban lehet tartani a testet és a lelket is.
Mire készülsz a jövőre nézve?
Készítek egy új lemezt. Lehetséges, hogy még az idén megjelenik, de az is, hogy nem. Semmit sem szeretnék elkapkodni. Ami biztos, hogy elindul a The Voice, amely komoly elfoglaltságot jelent számomra. Közben készülök december hetedikére, amikor a budapesti PappLászlóSportarénában tartok óriáskoncertet, egy nagyszámú szimfonikus zenekar és a saját együttesem kíséretében. Jövőre pedig biztosan lesznek meglepetések.