Bár az utolsó Megasztár Radics Gigivel visszahozott valamit a kezdetek sikeréből, de indokolt pihentetni a formátumot, és új irányba vinni az énekes tehetségkutatást. A The Voice Magyarország hangja kiválóan alkalmas erre: a milliméterre beszabályozott holland licenc csekély teret ad az öngyilkos kapkodásnak. A casting megtekintése után bizakodó a hangulat.
A Műcsarnokban vasárnap véget ért többkörös meghallgatások egy újfajta tehetségkutató versenyt készítenek elő. A The Voice Magyarország hangja deklarált célja, hogy hangokat keressen: a versenyzőknek a műsorban először háttal ülnek majd a Mesterek, és kizárólag az alapján választanak maguknak énekest, amit hallanak.
Ennek fontos következménye van: a külföldi mutációkban eddig csak jó, nagyon jó és kiváló produkciókat hallhattunk. Itt nincs poénból, nézettségnövelő szándékkal képernyőre engedett Bikicsunáj, nincs hangban és önértékelésben egyaránt fals, mozgó céltáblák sora. Bár minden tehetségkutató előkészítésekor komoly előszűrés van, ezért a bénák és bohócok eddig sem véletlen szivárogtak a zsűri elé. Tudatos szerkesztői döntés, hogy beterelik őket a színpadra – és ez egyáltalán nem magyar specialitás.
A Voice esetében azonban végre a jó, a tehetséges hangok direkt castingja kap hangsúlyt – maga a külföldi formátum írja elő, hogy ne bízzák a véletlenre, beesik-e az ajtón elegendő képzett és tehetséges énekes. Egyedileg kérik fel az erre alkalmasnak gondolt, már énekesként működő, de még (vagy már) nem első soros előadókat a szereplésre.
A készítők eddig 3-400 jelöltet kerestek meg. Van persze most is lehetőség az utcáról beesni, vagy épp az interneten „próbaéneklést” tartani, ahol a kapott visszajelzés alapján kerülhet valaki az élő meghallgatásra. Jellemzően azonban azoknak áll a zászló, akik eddig sem csak a hajszárítóba énekeltek, hanem képzett és gyakorlott előadók.
A magyar megfelelőket Seal, Tom Jones, will.i.am, Adam Levine, Christina Aguilera vagy Cee Lo Green helyén. Ebből talán tucatnyi áll itthon rendelkezésünkre; a fesztiválok főműsoridős, nagyszínpados előadói, illetve a Petőfi Csarnokot megtölteni képes énekesek alkalmasak erre.
A másik, versenyzőket csábító lehetőség, hogy itt mindenki „stílben maradhat”.
A rocker csak rockszámokat fog énekelni, alanyi Caramelek annyit hajlítgathatnak, amennyit nem szégyellnek, Fekete Dávid nyomdokain pedig jöhetnek sorban a musical-rajongók (attól mentsen meg minket a sors). Ez persze plusz feladat a castingon: a leendő Mestereknek kompatibilisnek kell lenni a versenyzőkkel – nem látom magam előtt a kiváló koloratúrszoprán Miklósa Erikát, amint a Johnny a mocsokban című Tankcsapda-számot gyakorolja a tanítványával. Pedig tényleg kéne a rock: a kereskedelmi csatornákon a közelmúlt tehetségkutatóiba már annyira nem jutott tesztoszteron, hogy ahhoz képest még Vass Virág Vulévu című romantikus regénye is Motörhead.
A helyszíni castingon az ilyenkor szokásos adminisztráció után először beszélgetni ültetik le a jelölteket, két-két kérdező méri fel, milyen a zenei előélete, a fazonja, milyen interakciókra képes (és nyilván mekkora a „sztorija”). Az egyik ilyen interjúztató páros elmondása szerint érte már őket meglepetés, amikor viszonylag ismert arc ült le eléjük, a Voice jelentette második esélyért jelentkezve.
És igen, azt is elmondták, hogy számítsunk musical-színészekre is, meg sokadjára próbálkozókra. A Megasztár 4 bronzérmese, Lakatos Krisztián is nekifut újra, hm, fura. Jönnek az újra és újra elindulók is, mint a kerekesszékes Borsy Ádám. A váróban pedig komplett roma családok is ülnek - alkalmasint megérne egy külön cikket a két csatorna viszonya a roma celebekhez, kábé a Győzike vs. Caramel összevetésben, de most ez itt nem fér el.
Ellenben a jelentkezők az alagsori válogatón annál inkább. Nincsenek tömegjelenetek, ami indokolt is: egy-két igazi jó hang juthat ezer szereplésmániásra, és itt most az előbbieket keresik.
A beszélgetés után énekeltetés következik, itt már látni, hogy mit jelent az, hogy a Tv2 tíz éve építgeti a tehetségkutatói profilját, a Kifutótól a Megasztáron át a Voice közelgő debütálásáig: rengeteg az ismerős arc az asztal mindkét oldalán. Az énektudást többek között a Megasztár harmadik évadjának vigaszágasa, Heincz Gábor, illetve a szintén a Tv2-n futott Popsztárok című tehetségkutató nyertes csapatából, a rövid életű Sugar&Spice együttesből induló, ma már énektanárként dolgozó, szupertehetséges Molnár Márta méri le.
Ennek a körnek az a célja, hogy 120-ra szűkítsék a bennmaradók számát, akikkel már komolyabban is foglalkozni lehet. Az élő adásokra már a vak meghallgatással, majd az egy-egy Mester csapatán belül lefolytatott párbajokkal tizedelt döntősök érkeznek.
Aki már tíz éve nyomja falunapokon, klubokban, nyári fesztiválok kisebb színpadán, az nem fog lélekben úgy összecsúnyulni, mint a reflektorfénnyel hirtelen agyonsütött kamaszok. Ha pedig a Mesterek tényleg a szakma mesterei lesznek, akkor a példaképeken ejtett folton is lehet fehéríteni (csak engem zavar a bőgést agresszióval átmenet nélkül kombináló Keresztes Ildikó az X-Faktorban?), másrészt meg nem hangozhat el többé olyan mondat, hogy „hamis volt, de...”.
Nincs de! Focimeccsen sincs olyan, hogy „vesztettünk öt góllal, de...” (oké, a magyar válogatott mindenkori edzője ilyeneket szokott mondani, de hát meg is látszik).
Azt még nem tudni, hogy ki lesz a műsorvezető, de a szaladgálós riporter és a kísérőműsor vezetője (nyilván valamelyik Tv2-s kiscsatornán) egy fiatal színész, Bányai Miklós, aki a válogatón készített mini-interjúival azt máris bebizonyította, hogy nem csak borzalmasan irritáló módon lehet művelni ezt a műfajt. Tilla óta a legjobb találmánya lehet a csatornának.
Ma tehát úgy látszik, ezt tudja majd a Voice. Zenében, hitelességben, minőségben bőven fölötte lehet a mai sztenderdeknek, nézettségben pedig méltó kihívó az X-Faktor felé. Legalábbis ez a szabásminta, az majd az első adások után derül ki, milyen anyagból dolgoznak.